ÁPRILIS - Favázas borona

A mezőgazdasági termelés emberemlékezet óta csaknem minden ember és család életében a legjelentősebb tevékenységet jelentette.

A betakarítás után a talajt elő kellett készíteni a következő vetéshez.

Az őszi gabonaféléket szeptember-októberben vetették, a tavaszi fajtákat tavasszal a hó elolvadása után. A szántóföldet a vetés után is gondozni kellett: fontos volt a talaj elegyengetése, a nagyobb földdarabok szétverése.

Erre a célra az archaikusabb tövisboronát, később pedig a favázas boronát használták. A tövisboronát kialakíthatták egyszerűen egy faágból, vagy farámába sűrűn vesszőket, illetve tövises ágakat kötöttek, amelyeket gyakran kövekkel vagy hantokkal nehezítettek. A favázas boronának a fa szerkezetében fém (archaikusabb formájában fa) fogak voltak, de a későbbi időszakból ismertek a vasboronák is.

A boronák továbbá egymástól alakban (lehettek négyzet, trapéz, téglalap vagy rombusz alakúak), illetve a fogak számában (kétsorostól nyolcsorosig) különböztek.

A hónap tárgya egy borona, amelyet trapéz alakú faszerkezet alkot hat sor éles vasfoggal. A boronát vaslánccal csatlakoztatták az igavonó állathoz (ökör, ló), megboronálva ilyen módon az egész szántóföldet. A munkaeszközt iparos, a vasfogakat kovács készítette.  A borona, melyet a 20. század első felében használtak, Vezekényről származik, és 1969-ben került be a múzeum gyűjteményébe.