Alsóruházat a Galántai Honismereti Múzeum gyűjteményéből

Falun sokáig hűek maradtak a természetes anyagokhoz

Női alsó ing, házilag szőtt kendervászon, felső része fehér gyári pamutvászon, 20. század első fele, Kismácséd. Galántai Honismereti Múzeum gyűjteménye

A két időszakot összehasonlítva alapvető különbségeket fedezhetünk fel az anyagokat, a színeket, a formát, vagy éppen a ruhadarab hosszát illetően. A 2. világháború után az iparban előtérbe került a műszál (pl. a poliamidok) alkalmazása, és ez alól a textilipar sem volt kivétel. A falusi emberek azonban még sokáig inkább az általuk jól ismert és használt természetes anyagokhoz nyúltak. Gyűjteményünkben találhatunk kézzel varrott, házilag vagy iparos által szőtt kendervászon pendelyt, amely az alsó- és felsőtest takarására szolgált. Mivel a pendely nem látszott ki a felső ruházat alól, szinte alig díszítették, de finom díszöltéseket, monogramot, geometrikus vagy florális--növényindás motívumokat azért mégiscsak alkalmaztak. Nyersanyagként általában a kendert és a lent dolgozták fel, de pamutvásznat -- gyolcsot is használtak, amelyből az alsószoknya, pruszlik, ing, később a melltartó készült.

Különböző öltések és hímzések kendervászon pendelyen, Sopornya, 20. század első fele, Galántai Honismereti Múzeum gyűjteménye

A korcos pendelyen kívül gyűjteményünkben találhatók még szoknyák, kötények, illetve számos széles szabású, kender-, len- és pamutvászonból készült alsóing ujjal vagy pántokkal. Ezek általában térdig vagy a térd aláig értek, színük fehér; a díszítés visszafogott, legfeljebb monogramot hímeznek ki, vagy a szegélyt és a kivágást varrják körbe fehér vagy színes (rózsaszín) fonallal, esetleg vékony csipkével.

Női alsószoknya fehér gyári pamutvászonból, az alsó szegélyre varrt gyári csipkével , 20. század első fele, Kajal, Galántai Honismereti Múzeum gyűjteménye

Az alsóing rövidebb változata a derékig érő, testhezálló és általában elöl apró gombokkal záródó pruszlik, amely többnyire gyárilag előállított pamutvászonból készült. Ezek későbbi változatai a pamut trikók és a műszálas, pántos kisingek.

Női alsóing, vékony gyári pamutvászon, 20. század első fele, Farkasd, Galántai Honismereti Múzeum gyűjteménye

A városi viseletben megjelenik az alsónadrág

Az alsónadrág a 19. században, a városi hölgyek körében terjedt el. Gyűjteményünkben több, a 19-20. század fordulójáról származó, hosszú szárú, középen felvágott alsónadrágot őrzünk. A kiállításban is látható darabok közül figyelmet érdemel a tallósi kastélyban talált női alsónadrág a 20. század elejéről. Gépi varrással, finom, gyári anyagból készült, és a polgári öltözködés alapdarabja. A derekán mindkét oldalon felvágás, amely cérnagombbal záródik, a csípő környékén kézzel hímzett virágkompozíció van, fehér lyukmintás kivarrással. Elöl, a derék alatt bal oldalt laposöltéssel, fehér fonallal EW monogram látható.

Női alsónadrág, 20. század eleje, Tallós, Galántai Honismereti Múzeum gyűjteménye

Gyűjteményünk darabjai azok a 20. sz. második feléből származó alsónadrágok is, amelyek már inkább hasonlítanak a mai alsóneműkre, mint például a Tatrasvit terméke, vagy a Törökországban gyártott frotté alsó. Ezek a darabok már a 80-90-es évekből származnak, és az alsóruházat gyártásának fejlődését, változásait dokumentálják.

Férfi alsóneműk a Galántai Honismereti Múzeum gyűjteményében

Férfi alsónemű gyári pamutvászonból, cérnagombokkal, 20. század második fele, Boldogfa, Galántai Honismereti Múzeum gyűjteményéből

Gyűjteményünkben kevesebb a férfi alsónadrág, közülük kiemelünk egy, a 20. század második feléből származó darabot, amely gyárilag előállított, fehér pamutvászonból készült, gépi varrással. Derékban két cérnagombbal záródik. Figyelemreméltó a hosszú szárú, fehér színű férfi alsónadrág is, amely a téli öltözék része volt. A gépi varrású ruhadarab rózsaszín-világoskék csíkos, gyári pamutanyagból készült, derékban gumírozott, elöl felvágás, és két gombbal záródik. A 20. sz. 30-as éveiből származik.