Karácsonyi szalmadíszek Szeredből

A karácsonyi ünnepkör mindig valamiféle varázslat, titokzatosság érzetét kelti bennünk, ugyanakkor alázatra, elcsendesedésre, nyugalomra is hív. A múltban számos mágiával, jóslással összefüggő szokás fűződött a karácsonyhoz, és a húsvét mellett ez az év legnagyobb ünnepe. Mindig megkülönböztetett figyelem övezte, és semmit sem volt szabad elhanyagolni.

A karácsonyfadíszítés hagyománya

A karácsonyfaállítás hagyománya tájainkon a 19. században, az arisztokrácia és a tehetősebb városi polgárság körében terjedt el, a század végére pedig már vidéken, a falvakban is átvették a szokást. A falusi emberek különböző termésekkel: almával, dióval, bab- és kukoricafüzérrel vagy mézeskaláccsal díszítették a fát, és a termések mind valamilyen jelképpel, jelentéssel bírtak. Később a gyárakban előállított díszek elterjedésével a fenyőfát angyalhaj, üveggömbök, különféle karácsonyi figurák, gyertyák tették még szebbé.

Szalmadíszek

Falun szalmadíszeket is használtak dekorációként, sok helyen ma is ezzel díszítik a fenyőfát. A szalmadíszek csak egészséges és érett szálakból készülhetnek, ezért a szalmát gondosan át kell válogatni. Fonás előtt a szalmacsomókat beáztatják, hogy ne töredezzenek. Legideálisabb a gabonafajták közül a rozs, mert ennek megfelelő hosszúságú szára van. Főleg a szár felső részét, az „első ízt“ használják, az a legrugalmasabb és a legvékonyabb.

Szalmadíszkészítő: Jozef Hupka, a népművészet mestere Szeredből  

Ma a szalmadíszeket régi minták alapján népi iparművészek fonják. Közülük az egyik legismertebb a szeredi származású Jozef Hupka, akinek sok-sok alkotása megtalálható a Galántai Honismereti Múzeum gyűjteményében. 1957-től az ÚĽUV (népművészeti alkotóközpont) tagja, 1983-ban megkapta a népművészet mestere címet. Felesége főleg a finomabb technikát igénylő munkákban volt a segítségére, alkotásaikat Kanadában, Berlinben, Varsóban, sőt a Bahamákon is megcsodálhatta a közönség. A Hupka házaspár hosszú pályafutása során mintegy 40 különböző fajta szalmadíszt készített.

Jozef Hupka gyermekkorában kezdett érdeklődni a szalmafonás iránt. Csodálattal figyelte, ahogy az aratási munkálatok befejezéseként a felnőttek a villára hányják a szalmacsomókat. Tíz éves korától foglalkozik ezzel a tevékenységgel, és azóta tökéletesíti tudását. A Galántai Honismereti Múzeum gyűjteményében számos általa készített apró dísz: harang, gomba, madár, patkó, szív, füzér, koszorú, toboz, csillag található. Jozef Hupka kézügyességét a látogatók a múzeum egy-egy kézműves foglalkozásán is megcsodálhatták. A varázslatos szalma címmel 2002-ben alkotásaiból kiállítás is nyílt.