A sopornyai főkötő

A főkötő az öltözet fontos része volt és nem hiányozhatott a férjezett nők fejéről. Viselése nemcsak íratlan törvény volt, hanem esztétikai elvárás is, ezért az asszonyok szebbnél szebb mintázattal hímezték ki. A gazdagon díszített főkötőt leginkább ünnepi alkalmakkor viselték. A főkötő két részből állt: a homlokpántból és a hátlapból. A hónap műtárgya egy főkötő, amelynek a hátlapja világoskék, a homlokpántja fehér textíliából készült. A hátlap felső része beráncolt és a homlokpánthoz van varrva, melyet elöl narancs- és piros színű vert csipke szegélyez. A csipkeszegély mellett és a hátlapon sokszínű sűrű mértani kivarrás van, amely a korábbi időszakban, elsősorban a 20. század 30-as éveiig jellemző Sopornyára. A piros szín dominál benne, kiegészítve sárga, fehér és kék színekkel. A nyaki részen a korcban főkötőfűző van befűzve, amellyel a tarkón a főkötőt összehúzták és megkötötték. A főkötő a 20. század első harmadából származik. A Galántai Honismereti Múzeum gyűjteményébe 1970-ben került. Sopornyán a fiatalasszonyok főkötő viselete a 2. világháború előtti időszaktól fokozatosan háttérbe szorult, mindennek ellenére néhány asszony még ezután is sokáig ragaszkodott a főkötő viseléséhez.