JANUÁR - korcos pendely

A hagyományos paraszti viselet egyes darabjai kender- vagy lenvászonból készültek. A kender és a len szinte mindenütt megtermett, így a ruházathoz szükséges alapanyagot házilag is elő tudták állítani.

Vászon alsóneműk

A pamutot tájainkon már a 18. században ismerték -- bár kezdetben csak a vászon kiegészítéseként alkalmazták --, a 19. században beinduló széles körű gyártásáig azonban ritkábban használták. Kender-, illetve lenvászonból készült az alsóruházat is, amelyet közvetlenül a puszta testre vettek föl. A nők ujjatlan alsóruhát, ún. pendelyt (ajjaing, ingalj, péntő, pöndely, pöndöl) viseltek, amely lehetett egy- vagy kétrészes, és mindkét fajtának többféle változata volt. Készülhetett több vászondarab összetoldásával, lehetett ráncolt, pántos vagy pánt nélküli. A díszítése is változatos, de az -- alsóneműről lévén szó -- visszafogott volt: rátétekkel, hímzéssel, szövéssel, ráncolással, esetleg csipkebetéttel tették szebbé. Leginkább a felső részt díszítették, mert az kilátszott a ruha alól. A pendelyt vállpántokkal (korccal), a madzagházba húzott zsinórral, esetleg köténnyel rögzítették a testhez.

Korcos pendely Sopornyáról

Az alsóruhát a sopornyai Mária Holubanská varrta és hímezte ki. A vászon is saját termesztésű kenderből készült, és helybeli takács szőtte a 20. század 30-40-es éveiben.

A kendervászonból vászonkötéssel szőtt pendelyt „ajjaingnek“ vagy „ingaljnak“ is nevezték, mert alsóruházatként viselték. Három rész: derékpánt (szlovákul: sánka), szoknya és vállpánt (korc) alkotja. A derékpánt egyetlen darab vászonból készült, deréktól felfelé 15 cm széles, rajta vékony sávban fehér fonalból kivarrás, e fölött középen keresztszemes „ML“ iniciálék láthatók, a betűk közötti keresztszemes ábrát lila fonalból hímezték. A szoknyát három vászondarabból, kézzel, fehér fonallal varrták össze. A derékban háromsoros ráncolású korcos pendely vállpántjai finom, gyári anyagból készültek.