OKTÓBER - Kukoricavető

Régiónkban nagyon elterjedt volt a kukoricatermesztés. A kukorica (más néven tengeri vagy törökbúza) elsősorban a haszonállatok tápláléka volt, de az emberek is szívesen fogyasztották, nehezebb időkben pedig lisztet őröltek belőle. A falusi ember mindig ésszerűen gazdálkodott – nem termelt hulladékot -, a takarmánynövénynek is minden egyes részét hasznosította. A megszárított kukorica az állatok etetésére, míg a kórószár, a kukoricakompó tüzelőként szolgált. Nehéz és fáradságos munka volt a földművelés, ezért az ember különböző eszközökkel, egyszerű gépekkel tette könnyebbé.

A hónap tárgya a kukoricavető. Ez a különleges tárgy két, az egyik végén fémvasalattal összefogott deszkalapból áll, melynek másik végére egy-egy fogantyút szereltek. A felső lap tetejére pléh dobozt helyeztek, ebbe töltötték a kukoricaszemeket. A felső lap aljához kis csatornát erősítettek, ezen keresztül csordogáltak a kukoricaszemek. A két deszkalap közé szerelt faretesszel pedig el lehetett zárni a magok útját. Ha a fogantyút összecsukták, a deszkalapok vége kinyílt, és kihullottak a kukoricaszemek.

Ez az egyszerű mezőgazdasági eszköz Vezekényről került a gyűjteményünkbe, 1969-ben.