Sopornyai lakodalmi bokréták

A lakodalom az ember életében, a születés és az elhalálozás mellett, a családi események egyik legfontosabbika. Ebből az alkalomból hivatalosan a lányból férjezett asszony, a legényből nős férfi lett és közösen családot alapítottak. A lakodalom gazdag szokásvilágát igyekeztek szigorúan betartani és minden mozzanatát helyesen megvalósítani. A házasságkötés ceremóniája mellett olyan mágikus és jelképes cselekedetek fűződtek hozzá, amelyek az utódoknak, a jó együttélésnek és a házastársak nyugodt életének a bebiztosítására irányultak. A lakodalom által új családi kötelékek és kapcsolatok jöttek létre, nemcsak az ifjú pár között, hanem családjaik és rokonságuk tagjai között is, akik a lakodalmat megelőző időszakban és a lakodalom lefolyása alatt fontos szerepet töltöttek be. A családtagok aktívan bekapcsolódtak a lakodalom tervezésébe és a készületi munkálatokba. A lakodalmat megelőző időszakban szokás volt az egymás megajándékozása, s ezzel a házasságkötési szándék megerősítése. Erre példa a vőlegény számára készített bokréta is. A bokrétákat többnyire a fiatal lányok – koszorúslányok készítették. A bokréta az ünnepi, lakodalmi viseletnek díszes kiegészítője volt, amelyet a vőlegény, de a vőfély és a lakodalmi vendégek tagjai is a kalapjukon, később, a 20. századtól, a mellükre tűzve viseltek. Természetes anyagokból, például madártollból, gabona kalászokból, zöld növények leveleiből készítették ezeket, színes szalagocskákkal kiegészítve. A későbbi időszakban a készítésükhöz műanyagokat és gyöngyöket is használtak. A hónap műtárgyai a vőlegény számára készült bokréták, amelyeket Jolana Pastuchová Sopornyán készített a 20. század 20-as éveiben. A Galántai Honismereti Múzeum gyűjteményébe 1970-ben kerültek. Különböző színű szalagokból és színes gyöngyökből készültek, a hátul rávarrott pamutszalag szolgált a kalapra való felkötésükhöz.