Szecessziós ülőgarnitúra komplex helyreállítása

A Galántai Honismereti Múzeum 2025-ben sikeresen pályázott a Művészeti Alap (Fond na podporu umenia) támogatására a gyűjteményi tárgyak restaurálására kiírt alprogramban. A megítélt összeg kulcsfontosságú volt a műtárgy nagymértékű károsodása miatt szükségessé vált speciális restaurátori munka elvégzéséhez. A komplex helyreállítás a szecessziós ülőgarnitúrát érintette, amely a galántai reneszánsz kastély kiállítótermében kapott helyet.

A gyári sorozatgyártásban készült ülőgarnitúra a 19. század végének, pontosabban az 1890 és 1900 közötti időszak közép-európai szecessziós bútorművészetének az egyik szép példája. A korabeli bútorzat Bécsben, az Osztrák–Magyar Monarchia idején készült, és eredetileg egy pompás, gazdagon berendezett enteriőr részét képezte. A háromszemélyes kanapéból és négy karosszékből álló garnitúrát 1976-ban vásárolta meg a múzeum. A bútoregyüttes Aranyosmarótról (Zlaté Moravce) származott; pontos eredetéről és korabeli szállításáról az egyik ülőke alján részben megmaradt papírcímke is tanúskodik. A felújítási munkálatokat szakmailag prof. Mgr. art. Sylvia Birkušová vezette Mgr. art. Dušana Ondreková, ArtD. és Mgr. art. Anna Blonská restaurátorok közreműködésével.

A kanapé eredeti állapota és jellemzői

A háromszemélyes kanapé különlegessége az ülő- és háttámlarész puha kárpitozása, amelyet jellegzetes, masszív, henger alakú kartámaszok egészítenek ki. A karfák szabadon levehetők a vázról. A kanapé esztergált ballonlábakon (gömblábakon) áll, miközben a bútor formailag még részben a korábbi historizáló stílusokat idézi. A kanapé felső részét kárpitozott sáv zárja le, ezt barna, sodrott zsinór szegélyezi, amely az ülőrészen dekoratívan font mintázatot alkot. Az eredeti plüsskárpitot tipikus szecessziós, növényi motívumos díszítés borítja. A kanapé hátoldalát len-pamut keverékű, sávolykötésű csíkos szövet takarja, amelyen a restaurálás előtt több szakadás is volt.

Az egyik fotel alján egy papírcímke maradt fenn, amelyen töredékes szavak olvashatók:

„Priv. öster......r.-ungar... ...ats Eisen...-Gesellscha... Wien...... Zsolna (Sillein). Königl. ...garische Staatsbah...n. Manip.-Form. Nr. 2”

A fotel alján található címke valószínűleg egy korabeli vasúti fuvarbárca. A rekonstruált szövegből egyértelműen kitűnik, hogy a küldeményt közvetlenül Bécsben adták fel. A monarchia központjából történő szállítást eredetileg az a vasúttársaság végezte, amelynek neve a töredékek alapján a német nyelvű eredetiben így rekonstruálható: Privilegierte österreichisch-ungarische Staats-Eisenbahn-Gesellschaft (Szabadalmazott Osztrák–Magyar Államvasút-Társaság). A további szótöredékek Zsolna városára utalnak annak történelmi magyar és német elnevezése formájában: Zsolna (Sillein). A bejegyzés világosan jelzi, hogy Zsolna vagy végállomásként szolgált az akkori megrendelő számára, vagy fő átrakodási pontként a helyi régióba történő továbbszállításhoz. A szöveg egy másik fennmaradt töredéke, a Königl. ungarische Staatsbahnen (Magyar Királyi Államvasutak) igazolja, hogy a küldemény ezt követően a magyar államvasutak hálózatának kezelésébe került. Magának a vasúti dokumentumnak a tipológiai besorolását a Manipulations-Formular Nr. 2 felirat pontosítja, amely a korabeli teherfuvarozási nyomtatványok szabványos hivatali jelölése volt.

A károsodás mértéke és a restaurálás metodikája

A restaurálási munkák megkezdése előtt az ülőgarnitúra erősen károsodott állapotban volt. A kárpiton kiterjedt mértékben hiányoztak a szövetszálak, a kopást már korábban kártevők (ruhamoly) okozták. A textília eredetileg élénk színe a fény hatására jelentősen kifakult, ami a textilszálak szerkezeti gyengüléséhez is vezetett. A díszes paszományok (bojtos szegélyek) elváltak a varrásoktól, elkoptak és helyenként hiányoztak. A kanapé bükkfa vázát fapusztító rovarok károsították, emellett régebben ragasztással már próbálták megjavítani. A kanapéba utólag még egy hátsó lábat is beépítettek.

A felújítás fő célja a sérült részek kíméletes összeillesztése volt, kiemelt hangsúlyt fektetve az eredeti anyagok megőrzésére. A helyreállítási folyamat a következő lépésekből állt:

·        A felületi por- és szennyeződésréteget múzeumi porszívóval kíméletesen eltávolították. Ezt követően a biológiai kártevők ellen teljes felületű fertőtlenítést végeztek egy speciális kamrában.

·        A kárpitozás mélytisztítása a kockázatok csökkentése érdekében helyben, fültisztító pálcikákkal és finom szivacsokkal történt. A díszszegélyeket kímélő tenzides vizes oldattal tisztították. A bojtok hiányzó szálait az eredeti árnyalathoz hasonló új gyapjúfonalakkal pótolták. Az eredeti szövet repedéseit új textília alávarrásával erősítették meg.

·        A fából készült szerkezeti elemeket gomba- és rovarirtó szerrel, a tönkrement lábakat stabilizáló gyantával kezelték, amely egyben védőrétegként is szolgál. Az utólag beépített, formai és statikai szempontból sem megfelelő lábat új, keményfából esztergált másolatra cserélték.

A restaurátori beavatkozással sikerült visszaadni az ülőgarnitúra esztétikai értékét. A műtárgy hosszú távú megőrzése érdekében a kiállítótérben elengedhetetlen a szabályozott klíma biztosítása: a 18-20 °C közötti hőmérséklet és a 40-60% közötti relatív páratartalom. Ezzel együtt a megvilágítási szint legfeljebb 50 lux lehet, a korabeli szövetek további károsodásának lassítása érdekében. Nem csupán technikai szempontból sikerült visszaállítani a gyűjteményi tárgy eredeti állapotát, de a bútorzat visszakapta kiemelkedő történelmi és esztétikai értékét is. Ez a sikeres projekt is mutatja kulturális örökségünk folyamatos támogatásának fontosságát, mert ennek köszönhetően megőrizhetjük egyedülálló műemlékeinket a jövő nemzedékei számára.

A tárgyak restaurálását nyilvános forrásokból a Művészeti Alap (Fond na podporu umenia) támogatta.